A TALÁLKOZÁS - Bíbor osztag novella

A kép forrása: Pinterest https://hu.pinterest.com/pin/117726977753208668/

Zenova Minor, Zenova rendszer

A Galaktikus Unió peremvidéke...

– Itt az idő! – harsant Alec Wyse parancsnok hangja a rádióban, és bukórepülésbe vitte a vadászgépét.

Vad sebességgel száguldva törte át a bolygó felhőrétegét. Társai, a Bíbor osztag pilótái, szinkronban mozogva követték. A könnycsepp alakú, rövid szárnyakkal rendelkező, élénkvörösre festett gépek fürgén suhanva, dübörgő ion-hajtóművektől hajtva közelítették meg a felszínt. Amint kitisztult előttük a levegő megpillantották a Zen-kor városa előtti síkságot, ahol egy több ezres főből álló, szeparatista sereg indult rohamra.

A Zenova Minor mindig is instabil kormányzattal rendelkezett, ám az utóbbi időben a Galaktikus Unió támogatásával a dolgok kezdtek pozitív irányba mozdulni. Csakhogy a hadsereg bizonyos tagjai aggódtak a bolygó függetlenségéért, és nem tetszett nekik, hogy a vezetőik közeledni kezdtek az Unióhoz. Katonai puccs tört ki, melynek során ugyan sikerült a lázadókat kiverni a városból, azonban a kormányhoz lojális erők túl nagy veszteséget szenvedtek. Esélyük sem volt, hogy üldözőbe vegyék és elkapják az árulókat, akik a hegyekbe húzódva fegyverekért és harcosokért alkut kötöttek néhány kalózzal és csempésszel. Zen-kor kémei értesültek az üzletről, figyelemmel követték az eseményeket, ahogy az ellenséges sereg növekedni kezdett. Napról napra egyre erősebbé váltak, ezért a bolygónak segítségért kellett folyamodnia. A Galaktikus Unió nem tudott hajókat küldeni, mivel a titokzatos, Erebosz nevű entitás inváziót indított a galaxis ellen, ami teljesen lekötötte az Űrflotta egységeit. Így került hát képbe a Bíbor osztag.

Egy újabb nap, egy újabb konfliktus várta őket. Harc, melynek során átsüvítettek a síkság fölött, mialatt a várost körbeölelő falakra telepített, még használható plazmalövegek megállás nélkül tüzeltek. Válaszul a szeparatisták, az illegálisan szerzett fegyverekkel és tankokkal, valamint a kalózok vadászgépeivel, méltó módon reagáltak. Rakétákat, lézer-és plazmasugarakat zúdítottak Zen-korra. Újabb és újabb épületek dőltek romba, lángok csaptak fel sűrű, fekete füst kíséretében, de a védfal is repedezni kezdett. Fogytán volt a lojalisták ideje.

A Bíbor osztag számára bőven akadt vonzó célpont a síkságon. Lövéseik általában pontosan csapódtak be, ahogy a magasban süvítve száguldottak. Vadul cikázva igyekeztek visszaverni az ellenséget, fürgén kitérve a kalózok villásorrú vadászgépei elől.

– Micsoda futam! – kiáltott harsányan nevetve Hal Morgan, amint leszedett egy ellenséges vadászt.

– Szép volt Bíbor Hármas! – jegyezte meg Diana Cole, miközben tüzet nyitott a sziklák között rohanó katonákra.

– Rád tapadt egy mumus, Bíbor Kettes! – figyelmeztette Dianát Alec Wyse parancsnok.

– Igen, nekem is feltűnt, Bíbor Egyes – fintorodott el a nő, és élesen jobbra fordult a gépével, melynek fordulékonysága köröket vert a mögötte száguldó kalóz hajójára.

– Jíííhááá! – kiáltott Wes Barick, átrepülve egy magasra csapó tűzgömbön, ami másodpercekkel korábban még egy lomhán lépkedő plazmatank volt.

A lökéshullám következtében tucatnyi szeparatista katona repült szanaszét a csatatéren.

– Azért ne legyél túlzottan vakmerő, kölyök! – figyelmeztette Bíbor Ötöst Hal, aki időközben segített Dianának megszabadulni az őt üldöző kalóztól.

– Csak élvezem, ha apríthatom a rossz fiúkat – közölte Wes, ahogy felzárkózott Avril Volante gépe mellé. – Négy mumus közelít tíz óránál, Bíbor Négyes! Akarod mindet, vagy osztozunk rajtuk?

– Nem hagyom, hogy csak a tiéd legyen a dicsőség! – nevetett Avril, majd mindketten tüzet nyitottak a feléjük tartó hajókra.

Lövésük elpusztította a két szélső kalózt, melynek hatására társaik ijedt darazsak módjára röppentek szét, hogy kikerüljenek a tűzvonalból. Csakhogy nem jutottak messzire! Wes és Avril rájuk tapadva gyorsan leszedték őket az égről.

Így zajlott hát a csata számukra. Egymást ugratva és vigyázva repültek, pusztították ellenfeleiket, mialatt igyekeztek magakadályozni, hogy a lázadók bejussanak a városba. A köves síkságot hamarosan füstölgő roncsok, égett emberi tetemek és fájdalmasan jajgató sérültek lepték el. Egy kisebb csoportnak sikerült ugyan betörnie Zen-korba, de nem tudták tartósan megvetni lábukat a falak mögött. Egy-két óra alatt véget értek a harcok, és a lojalisták győzelmet arattak. A szeparatisták vezére, Wolf Kader tábornok, azonban még időben elmenekült a kalózok segítségével.

Alec Wyse parancsok és bátor pilótái még pár napig a bolygón maradtak, hogy segítsenek a károk és a rend helyreállításában. Örömmel látták, hogy Zen-kor lakosai nem álltak bosszút a lázadókon, hanem igyekeztek ellátni a sebesülteket, akik közül sokan rádöbbentek, hogy hibát követtek el, amiért a népükre támadtak. Bár nyugtalanító hírek érkeztek szerte a galaxisból Erebosz invázióját illetően, a Zenova Minor saját gondjaival volt elfoglalva.

A Bíbor osztag pedig ismét útra kelt a csillagok közé. Időközben ugyanis kaptak egy rejtélyes meghívást egy találkozóra a két rendszerrel arrébb található Volon bolygón.

***

A Volon ipari világ volt, melynek égboltját gyárak százainak kéményeiből ömlő páraoszlopok tarkították. A sűrű felhőrétegnek köszönhetően napfény alig jutott a felszínre, így idővel a növények elpusztultak, és nem termelődött újra oxigén. Légzőmaszk nélkül a Volon egyszerűen élhetetlenné vált. Ennek ellenére az itteni flóra és fauna mégis megmenekült a természetvédelmi törekvéseknek köszönhetően, mivel sikerült új otthont találni az élővilágnak egy szomszédos bolygón.

A Volon központját egyetlen kiterjedt város, Hestion City jelentette, melyet kisebb telepek és bányák vettek körül. Egyike volt a Peremvidék lüktető szívének, ám Erebosz inváziójának köszönhetően az érkező és távozó transzportok száma alaposan megcsappant az utóbbi hetekben. Ahogy a Galaktikus Unió számtalan világán, itt is tapintható volt a félelem a levegőben. A Bíbor osztag tagjainak figyelmét nem kerülte el a nyugtalan légkör, miközben a találkozó helyszínére tartottak. A Csillagszalon nevű, kissé lepukkant bár a város keleti szélén helyezkedett el, egy tó mellé épült, automatizált, bányagépeket összeállító gyár közelében. Átlagos szórakozóhely volt, amiben kétes alakok és helyi lakosok fordultak meg némi alkohol, valamint szerencsejáték kedvéért. Érkezésükre többen is felfigyeltek, kíváncsi tekintetek kereszttüzében vágtak át a tágas helyiségen, majd leültek az egyik fal melletti asztalhoz.

– Kivel is kellene találkoznunk, parancsnok? – kérdezte néhány perc várakozás után Hal, miközben töprengve simogatta rövid szakállát.

– Nem közölte a nevét, amikor üzenetet küldött – vallotta be Alec. – Ahogy azt sem, milyen célból akar találkozni velünk. Csupán annyit mondott, hogy fontos és van egy ajánlata.

– Ez elég furcsa – jegyezte meg Diana, és kíváncsian pillantott napbarnított bőrű vezetőjükre. – Miért mentél bele a találkozóba, ha semmit nem tudunk erről az alakról?

Diana és Alec között szoros kapcsolat szövődött az évek alatt. Vonzódtak egymáshoz, így a bizalmas hangvétel nem volt véletlen Diana részéről.

– Kíváncsivá tett, és őszinte aggodalom csendült ki a hangjából. Gondoltam, érdemes lenne meghallgatni az ajánlatát.

– Azt legalább tudjuk, hogy néz ki? – érdeklődött felvont szemöldökkel Hal.

– A felvételen csuklyát viselt, ami takarta az arcát.

– Lehet, hogy nem fedhette fel a kilétét – vélekedett Wes, akinek vörös haja szinte lángolt a bár sejtelmes fényében. – Biztos, hogy segítségre van szüksége, amilyen káosz uralkodik most a galaxisban.

– Túl jóhiszemű vagy, Wes! Nem tetszik ez nekem! – ingatta a fejét Avril, kisöpörve arcából egy kósza, szőke hajtincset.

Szigorú tekintetét végighordozta a báron, majd az arcán megrándult egy ideg.

– Valami történik, srácok!

Igaza volt. A többiek csak most figyeltek fel rá, hogy a vendégek többsége nekilátott elhagyni a szórakozóhelyet. Alec és társai hirtelen feszültté váltak, amint feltűnt nekik, hogy azok, akik ülve maradtak mereven bámulták őket. Legalább egy tucatnyi férfi tekintete szegeződött rájuk. Ezt látva a zsoldos pilóták keze önkéntelenül is a derekukra erősített sugárvetők felé mozdult.

– A helyükben nem tenném! – dörrent egy öblös hang, mire előkerültek a fegyverek, melyek egyenesen az öt pilótát célozták.

Ezt követően a Bíbor osztag mögötti boxból egy alak sétált a látóterükbe. Markáns arcát ősz szakáll keretezte, széles vállán vörös köpeny lógott szürke termoruhája fölött. Alec szeme kerekre tágult, ahogy felismerte a férfit.

– Wolf Kader tábornok.

– Személyesen.

– Mit keres itt, uram?

– A Zenova Minoron kellene lennie, hogy feleljen a bűneiért! – vágta az idősebb férfihoz megvető szavait Diana. – Emberek haltak meg maga miatt.

– Jó ügy érdekében cselekedtek! – szorult ökölbe Kader tábornok ökle. – A szabadság nevében adták az életüket. A vérük az áruló kormányom és a maguk lelkén szárad! Segítettek a lojalistákat győzelemre vinni, és most száműzött lettem. Mindent elvesztettem, ami fontos volt számomra!

Ezeket a szavakat már haragtól fűtve üvöltötte, és alig bírta fékezni indulatát, nehogy a zsoldosokra támadjon. Alec és a többiek látták, hogy milyen vihar dúlt a lelkében, ezért nem reagáltak a vádaskodására. Kínos csönd ereszkedett a társaságra, amit végül Alec határozott hangja tört meg.

– Ha bosszúra szomjazik, tábornok, inkább lebeszélném róla!

– Hát persze! – horkantott Kader. – Az esélyek ezúttal nekem kedveznek, és egyből visszakoznak a harc elől. Talán még megpróbálnak hatni a nagylelkűségemre is, hogy megkíméljem az életüket? Kezeket a magasba, hölgyeim és uraim!

– Azt várja, hogy könyörögjünk? – ingatta a fejét Alec, miközben a társaival együtt engedelmeskedett, majd a tábornok embereire pillantott, akik időközben felálltak a székekből.

– Nem alázkodunk meg senki előtt, uram! – húzta ki magát Hal, és kihívóan Kader szemébe fúrta a tekintetét.

– Jobban tenné, ha egyszerűen kisétálna az ajtón, tábornok! – javasolta Avril, akinek hangjából elfojtott harag sugárzott. Sosem tűrte, ha fenyegették.

– Nem azért jöttem, hogy távozzam. Úgy látom, nem mérték fel kellőképpen a helyzetük súlyosságát. Nincsenek olyan pozícióban, hogy sértegessenek, vagy tanácsokat adjanak! Itt és most én diktálok! És én azt akarom, hogy megfizessenek azért, amit velem tettek!

– Szóval... megöl minket? Ezt tervezi, uram? – kérdezte megvetően Wes. – Sajnálom, de... veszíteni tudni kell, ahogy mondják. Maga viszont...

– Csak egy rossz vesztes – fejezte be a fiatal pilóta mondatát Alec. – Kivégezhet minket, de ezzel a bukása teljessé válik. Hol hagyta a becsületét, tábornok?

– Becsület? – nevetett hisztérikusan Kader. – Maguk csak ne papoljanak nekem a becsületről! Mit tudnának arról? Pénzért harcolnak, aligha ismerik a szó jelentését.

– Ebben téved, tábornok! – vágott vissza Diana. – Mi mindig is azok mellé álltunk, akik méltóak voltak rá. Akik azért küzdöttek, hogy megvédhessék mindazt, ami drága a szívüknek. Ha valaki itt nem ismeri a becsületet, az maga! Elárulta a hazáját, és a népét, uram!

– Hallgasson! – sziszegte Kader, és ő is előkapta a sugárvetőjét. – Átkozottak! Nem tűröm tovább az arcátlanságukat!

– Akkor essünk túl rajta! – sóhajtott Alec, és feltartott kézzel a férfi elé állt. – Ne húzza tovább az időt! Mi készen állunk a halálra. Csak azt sajnálom, hogy bedőltem az üzenetének!

– Én nem küldtem semmiféle üzenetet – vonta össze értetlenül a szemöldökét a tábornok.

– Ha nem maga, akkor ki?

– Én! – szállt feléjük egy ismeretlen hang.

A következő pillanatban elszabadult a pokol.

***

A vörös hajú nő a bár egyik hátsó oszlopa mögül bukkant elő, majd azonnal tüzet nyitott a tábornok embereire. Két oldalról lapított, kisméretű sugárvetőket szorongatott, melyekből sárgán izzó plazmasugarakkal szórta meg az ellenfeleit. Kettőt rögtön leterített, ám felocsúdva döbbenetükből a tábornok katonái máris viszonozták a támadást. Össztüzet zúdítottak a nőre, aki oldalra vetődve ugrott fedezékbe egy asztal mögé.

Ekkor azonban két másik alak is felbukkant az árnyakból, és a zenovai szeparatistákra rontottak. Az egész másodpercek alatt játszódott le, miközben a Bíbor osztag pilótái tátott szájjal figyelték a jelenetet. Az egyik alak humanoid volt, egy szürke bőrű mertaur, aki vad csatakiáltással forgatta ívelt pengéjű, csontmarkolatú tőrjeit. Valóságos haláltáncot járt a fegyverekkel, ahogy fürgén aprította az ellent. Csuklyás társa azonban még rajta is túltett! Olyan gyorsan mozgott, hogy szemmel alig lehetett követni, fehéren izzó ökle csontrepesztő erővel sújtott le a katonákra, majd hármat közülük egy intéssel átrepített a báron. A zsoldos pilóták csak egy vakító villanást érzékeltek, aztán a három szeparatista már a szemközti falnak csapódott. Az utolsó katonával már ismét a vörös hajú nő végzett, aki fedezékéből előugorva mellkason lőtte a kopasz férfit.

– Neeem! – kiáltott Kader tábornok, és már emelte a fegyverét, hogy tüzeljen az idegenekre, amikor Alec hátulról habozás nélkül keresztül lőtte.

A tábornok füstölgő lyukkal a hátában, holtan rogyott a padlóra. Alec arcán árnyék futott át, ahogy felsóhajtott, és elrakta sugárvetőjét. Szerette volna, ha másként alakulnak az események, azonban tudta, hogy a tábornok sosem tett volna le a bosszújáról. Még időben lezárta ezt az egészet. Egyel kevesebb ellenséggel kellett számolniuk a jövőben.

– Parancsnok! – üdvözölte a vörös hajú nő, amint a hullákon átlépve megállt Alec előtt.

A mertaur és a fekete hajú férfi szintén csatlakoztak hozzá.

– Maguk hívtak ide minket? – kérdezte Alec.

– Így van, parancsnok. Volna egy ajánlatunk az osztagának.

– És mi lenne az? – érdeklődött Diana, aki a többiekkel együtt felsorakozott Alec mellé.

– Csatlakozzanak hozzánk a küldetésünkben, és busás jutalomban részesülhetnek! Varlo Berek szenátor jóvoltából.

– A szenátor? – szaladt fel Alec szemöldöke a homlokára.

– Pontosan miféle küldetésről lenne szó? – kíváncsiskodott Avril, mire a vörös hajú nő elcsukló hangon válaszolt.

– Egy... barátunkat keressük.

– A wondari csata során veszett nyoma – közölte mély hangján a mertaur, miközben egyik véres tőrt tisztogatta egy rongydarabbal.

– Hallottam a wondari ütközetről – bólintott elismerően Alec.

– Azt beszélik, hogy igazi hősök küzdöttek ott – jegyezte meg Hal csillogó szemekkel.

– Akit keresünk is egy közülük – biccentett a vörös hajú nő. – Minden jel arra utal, hogy elvitte az aszteroidahajó, amelyik elmenekült a csatából.

– Kik maguk? – kérdezte áhítattal a hangjában Wes.

A vörös hajú nő futó pillantást váltott két társával, majd bemutatkozott.

– Skye Forgrave ügynök vagyok, a Galaktikus Unió titkosszolgálatától.

– Vor – szólt egyszerűen a mertaur. – Fejvadász.

– Cale Jonson – mondta a fekete hajú férfi, és a kezét nyújtotta Alecnek, aki határozottan megszorította azt. – A fiamat keressük, Mr. Wyse. Segítenének megtalálni őt?

Egy szívdobbanásnyi hallgatást követően a Bíbor osztag vezére elmosolyodott.

– Ezer örömmel, Mr. Jonson!

VÉGE