Az öböl titka

Benicesz, Korfu

Richard Hamilton komor tekintettel, zaklatott szívvel bámulta a naplementét, ahogy a vörösen izzó korong a sötétlila horizont felé közeledett. Fénye aranylón ragyogó ösvényt festett a szürkéskék tenger felszínére.

Mit keresek itt? – töprengett a fekete hajú férfi, miközben leült egy sziklára. A lágy szél belekapott hullámos hajába és fehér pólójába. Benicesz tengerparti településétől egy kilométerre délre, egy rejtett kis öbölben tartózkodott, melyet embernél is nagyobb sziklák szegélyeztek. A kavicsos talajt vastagon borította egy réteg száraz hínár, valamint partra sodródott faágak itt-ott. Meredek lejtő vezetett az apró partszakaszra az autóútról, melynek zaját sűrű nádfal tompította. A tenger fölött vastag páraréteg húzódott, amin túl halványan rajzolódtak ki a görög szárazföld hegyei.

Richardot azonban hidegen hagyta a természet szépsége, fejében örvényként kavarogtak a gondolatok. Sötét emlékek, melyektől legszívesebben örökre megszabadult volna. Miattuk tért vissza ide, ahol végzetes döntést hozott egy évvel ezelőtt. Itt dördültek el a lövések, melyek kioltották a felesége, Elizabeth és görög szeretője életét. Hogy is hívták a fickót? Á, igen! Panosz… Panosz Konsztantídisz. Csak látásból ismerte, tőle bérelték a kocsit, amivel a szigeten szaladgáltak. Érdekes módon Elizabeth, ha Richard inkább fürödni akart kirándulás helyett, akkor gyakran vitte el egyedül az autót. Olyankor látogatta meg Panoszt. Richard az elején még nem gyanakodott, hiszen a neje mindig örökmozgó volt, imádott új helyeket felfedezni. Csak a véletlenen múlt, hogy rájött a nő árulására.

Ezt követően észrevétlenül nyomkövető applikációt telepített a nő telefonjára, ami alapján láthatta, hogy az öböl állandó találkahelynek számított. Végül aztán rajtakapta és kivégezte őket. Nem a harag vagy gyűlölet vezette, hanem a keserű csalódottság. Három év kapcsolat és öt évi házasság után Elizabeth képes volt ezt tenni vele. Gyermekük sosem született, a nő kétszer is elvetélt, így azt tervezték, hogy örökbefogadnak egy csöppséget. Ez az álom azonban szertefoszlott a görög tengerparton.

Miközben a Nap lassan alábukott a világ peremén, Richard lelki szeme előtt megjelent a sekély vízben lebegő, vérben úszó két holttest. Elizabeth üveges tekintete azóta is kísértette álmában. Valahol bánta, amit tett, ugyanakkor jogosnak is érezte, hogy elégtételt vett a sérelemért. A történteken már nem lehetett változtatni.

— Üdvözlöm, Mr. Hamilton!

Richard ijedten talpra ugorva megpördült, és egy férfit látott álldogálni a nádfal előtt. Szigorú, de átható tekintete, borostás arca és göndör haja volt. Hasonlított valakire, mintha már látta volna, de nem tudott rájönni, ki lehet. Sötét pólót és farmer rövidnadrágot viselt, teljesen átlagos benyomást keltett, ahogy zsebre tett kézzel várakozott.

— Ki maga? Honnan tudja a nevem?

— Nyomozó vagyok Athénból, Mr. Hamilton. Csak tegnap érkeztem, miután egy kedves barátom a reptéri ellenőrzésről értesített, hogy ismét ellátogatott hozzánk. Sejtettem, hogy egyszer még felbukkan itt. A gyilkos előbb-utóbb visszatér a tett helyszínére.

— Hogyan? Nem értem, miről beszél — nevetett zavartan Richard, aki igyekezett megőrizni hidegvérét.

— Ó! Nagyon is tudja, uram. Bár tökéletes alibivel rendelkezett arra az éjszakára, hiszen többen is igazolták, hogy látták a hotel bárjában a gyilkosság idején, ahol éppen görög estet tartottak. Ráadásul a Panosz kezében talált pisztolyon is csak az ő és Mrs. Hamilton ujjlenyomatainak egy részét sikerült megtalálnunk, mivel a sós víz majdnem teljesen lemosta azokat róla.

— Persze, mivel valószínűleg dulakodtak, és közben elsülhetett a fegyver. Panosz ezt látva magával is végzett, talán elborzadt a tettétől. Elizabeth egyértelműen véget akarhatott vetni a viszonyuknak. Gondolom, ezért vitte magával a pisztolyom.

— Igen, hivatalosan ez áll a jegyzőkönyvben magyarázatként. Sajnos az itteni kollégák kicsit felületesen végezték a dolgukat. Miután sikerült szabálytalanul megszereznem az aktát, én is átnéztem a jelentéseket. Szerintem minden máshogy történt. Ön katona volt, Mr. Hamilton, a különleges egységnél szolgált, amíg le nem szerelt. A gyilkosság meg sem kottyan magának.

— Ez semmit nem bizonyít.

— Valóban nem, ám az ösztönöm még sosem hazudott nekem. A meggyőződésem akkor vált bizonyossá, miután összevetettem a gyilkosság idejét az egyik szállodai takarító vallomásával. Magának véres lett az inge, Mr. Hamilton, de azt mondta a lánynak, hogy bor fröccsent rá, ezért kimosatta vele. Furcsa véletlen, ha engem kérdez.

— Pedig, így történt — vont vállat Richard, arca nem tükrözött érzelmet.

— Igaz, ez még közvetett bizonyítéknak is csak elméleti, de akad itt még egy érdekes részlet. Nem is értem, hogy nem vették ezt észre a helyi kollégák. A holttestek helyzete, Mr. Hamilton.

— Mi van velük?

— A felesége hanyatt fekve lebegett a parttal szemben a sekély vízben. Panosz arccal lefelé, közvetlenül mellette. Csakhogy ez nem stimmel! Miért találtak vérfoltokat Panosztól a parton, ha bokáig a vízben állva lőtte főbe magát? Mármint Mrs. Hamilton halálát követően. Ez két ellentétes információ. Számomra egyértelmű, hogy egy harmadik félnek is jelen kellett lennie, aki lelőtte őket, majd elrendezte a testeket. Ez nem lehetett más, csakis maga.

— Viszont erre sincs bizonyítéka, nyomozó — eresztett meg egy gúnyos mosolyt Richard.

— Tényleg nincs — biggyesztette le a száját a görög. — Ezért is döntöttem úgy, hogy nekem kell kézbe vennem az ügyet. És lám, most itt áll előttem.

— Csakhogy semmi nincs a birtokában! Nem tartóztathat le.

— Nem, valóban.

— Ebben az esetben, akkor távozom is — közölte Richard, és az emelkedő felé indult.

A következő pillanatban megtorpant, ahogy a rendőr előhúzta kesztyűs kezét a zsebéből, amiben egy pisztolyt szorongatott.

— Mit művel?

— Igazságot szolgáltatok, Mr. Hamilton. A törvény szemében ártatlan, de mindketten tudjuk, hogy ez hazugság.

— Önnek elment az esze. Ha most megöl…

— Akkor én is gyilkossá válok? Hajlandó vagyok ilyen áldozatot hozni. Tudja, miért?

Richard csak a fejét ingatta, miközben ugrásra készen megfeszültek az izmai.

— Hadd mutatkozzam be, Mr. Hamilton! Dimitrisz Konsztantídisz vagyok. Panosz az öcsém volt. Sajnos későn értesültem a haláláról, mert egy drogbandába voltam éppen beépülve, így az akció végéig nem közölhették velem a történteket.

Ennek hallatán Richard szeme kerekre tágult döbbenetében, már látta a hasonlóságot a testvérek között. Ezért hitte, hogy ismeri valahonnan a férfit. Merengés helyett azonban úgy döntött, hogy a tettek mezejére lép. Mozgásba lendült, hogy lefegyverezze Dimitriszt, de elkésett. Közvetlen közelről lövés dörrent, és Richard megtántorodott. Mellkasán vörös folt jelent meg, ami egy bizarr, szirmait bontogató virágra emlékeztetett. Térdre rogyott, aztán összeesett, ahogy elszállt belőle az élet.

Dimitrisz komor tekintettel lépett a holttesthez, a fegyvert Richard keze mellé tette, mintha elejtette volna, miután szíven lőtte magát. Regisztrálatlan fegyver volt, senki nem fogja tudni azonosítani. A nyomozó, elégedetten azzal, amit látott, végül távozott. Biztosított magának megfelelő alibit, nem fognak gyanakodni rá.

Az öböl titka marad, ami ezen az estén történt.

VÉGE