Sötét árny

Ausztria, Salzkammergut régió

Nagy pelyhekben hullott a hó, fehér köntösbe öltöztetve a tájat, mely síri csöndbe burkolózott. A jeges tó fölé magasló hegyek néma óriásokként tekintettek le a vízparton álló Martin Kraus nyomozóra.

A negyvenhat éves, barna kabátot és kockás sálat viselő férfi a jeges vízre szegezte komor tekintetét, ahogy zsebre tett kézzel a gondolataiba merült. Heves érzelmei sötét örvényként kavarogtak a szívében, miközben felidézte az elmúlt egy év nyomasztó eseményeit. Egyetlen ügy bírt kiemelt fontossággal számára, egyetlen gyilkosságsorozat, ami hosszú hónapokig uralta a címlapokat. A Mészáros, így nevezték a tettest a bulvárlapok, aki tucatnyi nővel végzett, meglehetősen brutális módon. Kraus beleborzongott, ahogy felidézte az áldozatok megcsonkított tetemeinek képeit. Ájulásig fojtogatta őket, majd elvágta a torkukat, aztán levágta a mellüket és kivájta a méhüket. Áldozatait véletlenszerűen választotta ki, bár egy tulajdonság közös volt bennük: valamennyien szőke hajúak voltak. A gyilkos mindig levágott egy tincset a hajukból, amit szuvenírként magával vitt.

Óvatossága lenyűgöző volt, sosem hagyott hátra DNS mintát, sem ujjlenyomatokat, tetteit a nők otthonában követte el, amikor egyedül voltak. A Kraus vezette akciócsoport mindent megtett, hogy kézre kerítse a Mészárost, azonban a férfi állandóan kicsusszant a markukból. Sorra elkerülte a csapdákat, sötét árnyként illant el a hatóságok elől, ám fenyegető alakja a hegyekhez hasonlóan tornyosult föléjük. Kraus a megszállottjává vált, éjjel-nappal csak vele foglalkozott, még a házassága is csődbe jutott miatta. Mégsem sikerült elkapniuk. Sokan már az Ördögként emlegették, aki azért jött fel a Pokolból, hogy megbüntesse a bűnösöket. Kraust és az áldozatok családját felháborította ez a fajta vélemény, ami elsősorban az interneten terjedt el.

Túl sok értelmetlen halálba, végtelen túlórákba és jelentések halmaiba került mindez, azonban a nyomozás megtorpant. A Mészáros sosem hibázott, és hamarosan már gúnyos leveleket küldözgetett a rendőrségre, amik kifejezetten Krausnak szóltak. A betűket újságokból vágta ki, így kézírás alapján sem lehetett képet kapni róla. A nyomozó számára egyre inkább személyessé vált az ügy, és kezdte szorítani az idő is, mivel választások közeledtek. A bürokraták a rendőrség nyakában lihegtek eredményeket követelve, de hiába. A Mészáros tovább űzte véres munkáját, aztán hirtelen a gyilkosságok megszűntek.

Senki nem értette az okát, de a Belügyminisztériumban lassan megnyugodtak a kedélyek, ahogy két hónap után sem történt újabb incidens. Kraus azonban tudta, hogy ez csak a vihar előtti csönd lehet, ám továbbra is egy helyben toporogtak. Végül az akciócsoportot feloszlatták a költségek miatt, mivel a feletteseik úgy vélték, hogy már nincs rájuk szükség, a Mészáros valószínűleg elhagyta az országot. Kraus tehetetlenül dühöngött és depresszióba zuhant, amiből váratlan esemény zökkentette ki: a gyilkos ismét lecsapott. Az áldozat ezúttal Kraus válófélben lévő felesége, Laura volt. A nyomozó, aki még táplált iránta érzelmeket, teljesen összeomlott, bánatát italba fojtotta, ugyanakkor féktelen harag gyűlt a szívében, ahogy a bosszú parazsa lángra kapott. Felhatalmazás nélkül vetette magát újra a szörnyeteg nyomába, és ezúttal talált is valamit! Az elkövető most először apró hibát vétett, ugyanis egy utcai kamera rögzítette furgonjának a rendszámát, ahogy leparkolt Laura szüleinek a háza előtt, akik aznap éjjel egy baráti összejövetelen tartózkodtak Salzburg másik végén. Lányuk holttestét azonban másnap reggel ők találták meg.

Krausnak viszonylag hamar sikerült azonosítania a furgon rendszámát, ami egy bizonyos Alexander Bauer tulajdonába tartozott. A férfiról azonban szinte semmilyen más adat nem állt rendelkezésre, mintha sosem létezett volna. Végül azonban a név alapján rábukkant egy rönkház tulajdonlapjára és annak címére. Azonnal a helyszínre sietett, ahol egy elhanyagolt kunyhó és a furgon várta. Feszülten, fegyverét készenlétben tartva hatolt be a tóparton álló épületbe, térdig merülve a hóban. Odabent aztán vastag por és pókhálók sokasága fogadta, valamint az asztalon egy fémdoboz, amiben a megölt nők hajtincsei és egy vastag boríték hevert. Kraus felnyitotta a borítékot, mely legnagyobb meglepetésére fényképeket tartalmazott. Fényképeket az összes gyilkosságról, rajtuk az áldozatokkal, a helyszínekkel és az elkövetővel.

A Mészáros arcát látva kerekre tágult a szeme, és elfogta az émelygés. A fotókról ugyanis saját maga bámult vissza rá, ahogy a halott nők fölé hajolva készített szelfit velük. Remegő ujjakkal ejtette a földre a képeket, majd ösztönösen hátrálni kezdett, és kirohant a friss levegőre. Most, ahogy ott állt a hóesésben a vízparton, rájött az igazságra. Gyermekkori, elfojtott emlékek törtek a felszínre, amikor alkoholista apja naponta bántalmazta, és az anyja nem tett semmit félelmében. Sosem védte meg, túlságosan tartott a férje haragjától. Kraus pokoli éveket élt át, mígnem végre el tudott költözni egy kollégiumba, és diákmunkát vállalva eltarthatta magát. Többé nem is tért haza bántalmazó szüleihez. Az átélt traumák azonban súlyos lelki sebet ejtettek rajta, és a nyomozó tudata ketté hasadt. Disszociatív személyiségzavar, jutott eszébe a hivatalos megnevezése ennek az állapotnak, melynek során előfordulhat, hogy a két identitás nem is tud egymásról, valamint teljes viselkedésbeli különbség lehet közöttük. Itt azonban másról volt szó! Kraus számára világossá vált, hogy a Mészáros nagyon is tudatában volt az ő létezésének, hogy ők ketten ugyanazok, de mégis mások. Játszott vele, akár macska az egérrel, mindig tisztában volt a szándékával, míg Kraus vele kapcsolatban csak a sötétben tapogatózott. A nyomozó arcát a kezébe temette, miközben elméjének gátja átszakadt, és a gyilkosságok véres képei megjelentek lelki szeme előtt teljes brutalitásukban.

Mit tettem, Istenem? – emelte megrendülten a szürke felhők takarta égre a tekintetét. Elkövette a legborzalmasabb bűnt, amit csak lehetett, ám bizarr módon mégsem ő, hanem egy másik énje, aki mögé bújva kiélhette mérhetetlen haragját, ami felhalmozódott az évek során. Ezért vágta le a nők mellét, megfosztva őket legfeltűnőbb feminin jegyüktől, valamint ezért távolította el a méhüket, az anyaság biológiai jelképét. Gyűlölte erőszakos apját, de még jobban az anyját, aki elárulta őt gyávaságával. A Mészáros számított rá, hogy idővel kiderül az igazság, és a dobozt szándékosan hagyta hátra Kraus számára.

A nyomozó sokáig töprengett, hogy mit tegyen a napvilágra került információkkal. Hosszas tépelődés után elővette a mobilját, és tárcsázta a kapitányság számát. A telefonban mindent bevallott, miután kérte, hogy rögzítsék a hívást. Megadta a címet, ahol tartózkodott, majd bontotta a vonalat. Igen, ideje volt, hogy véget érjen a kegyetlen játék. Nincs több rejtély.

Kraus felsóhajtott, és megcsodálta a havas fák borította hegyoldalakat. A természet békés környezete láttán halványan elmosolyodott, majd a fülét megütötte a távoli szirénák lassan közeledő hangja. Biccentett. Eljött az idő. Egyenes háttal, határozottan lépett be a tóba, és csak gyalogolt előre mígnem a víz már a mellkasáig ért. A fagyos hideg késként mart a testébe, ahogy a levegőt kapkodva tovább sétált. Hamarosan elfogyott lába alól a talaj, és Kraus hirtelen a mélybe süllyedt. Nem küzdött ellene, kezét továbbra is a zsebében tartotta, fegyverének súlya és átázott ruhái egyre lejjebb húzták a sötétségbe. Leírhatatlanul mély csönd ölelte körbe. Türelmesen várt, de eljött a pillanat, amikor elfogyott a levegője, és Kraus pániktól hajtva, kétségbeesetten próbált a felszínre úszni, csakhogy már nem tudott. A víz behatolt a tüdejébe, kiszorítva a maradék levegőt is a szervezetéből, és néhány rángást követően a nyomozó mozdulatlanná dermedt.

Alakja sötét árnyként süllyedt alá a tó fenekére.

VÉGE